Már amikor eldöntöttük, hogy Waldorf óvodát és iskolát szeretnénk létrehozni a vidékünkön, tudtuk, hogy nagyon nagy fába vágtuk a fejszénket, viszont valami azt súgta, hogy ez nem lehetetlen. Teljes gőzzel vágtunk neki és ez az ideál felemésztette szabadidőnk nagy részét. Amit nem tudtunk akkor, hogy ez a sok áldozat mellett, mennyi mindent is fogunk kapni. Kaptuk, a rengeteg együtt töltött vidám percet, a közös munka örömét, hatalmas kajálásokat, új, talán életreszóló barátságokat, meghitt hangulatú ünnepeinket, a közösségünket, és sok olyan kis dolgot, amiről nem is igazán lehet beszélni. Hogyan jutottunk el idáig? Még így utólag is egy nagy titok. Az viszont már biztos, hogy valaki odafent szeret minket! Mára már kinőttük kicsiny kis iskolaépületünket és ősszel nincs hova járjanak a gyerekek. Úgy döntöttünk, hogy iskolát építünk. Egy kicsit. Önerőből. Amíg nem találunk anyagi forrást arra a nagyra, az álmaink iskolájára, aminek rajzát veletek is megosztottuk a Facebook oldalunkon. Ez az önerőből nem jelent mást, mint hogy a segítségetekkel. A segítségetekkel sikerült szert tenni annyi pénzre, hogy megvásároljunk egy kis telket az iskola szomszédságában és nekiálljunk építkezni, kalákában. Igen, még sok pénzre lesz szükségünk, amíg megépül, de az a pénz majd megérkezik valahogy. Jó érzés tudni, hogy nem vagyunk egyedül! KÖSZÖNJÜK!