Óvónõk
Szilveszter-Berei Boróka-Györgyi
A Waldorffal való találkozásom az óvóképző első évében volt, egy kedves barátnőm mesélt a Waldorfról és az első pillanattól kezdve beleszerettem. Akkor még nem volt meg az Udvarhelyi Waldorf kezdeményezés, de pár évre rá, 2014-ben felbukkant a Facebook-on a kezdeményezés oldala. Azonnal írtam nekik, azóta is a közösség tagja vagyok, majd elvégeztem a Magyar Waldorf Óvodapedagógiai képzést, és 2017-ben elindíthattuk a Kipi-Kopi Napközi Otthonban a Waldorf csoportunkat. Egy sorsfordító találkozás volt, az életem szerves részévé vált és úgy érzem, megtaláltam a helyem a világban.
A legfontosabb számomra a Waldorf-pedagógiában az őszinte törekvés, hogy a pedagógus a gyermeket mélyen megismerje, és emellett kikerülhetetlen az önnevelés gyötrelmes, de egyben felszabadító útja is.
A munkám során a legnagyobb kihívás, hogy bízzak a saját belső megérzéseimben és a gyerekek számára utánzásra méltó legyek.
Ami igazán kikapcsol, ha eltölthetek egy igazán csendes és nyugodt délutánt a családommal, vagy olvashatok és varrhatok egy meleg tea, kávé kíséretében.
Bodnár-Flórián Réka
Akár azt is mondhatnám, hogy az első találkozásom a Waldorffal egy és ugyanaz a leendő férjemmel való első találkozásommal, ő mesélt nekem először erről a „csoda-pedagógiáról”. A lelkesedése nagyon gyorsan átragadt rám is, de akkor még teljesen más területen dolgoztam, sőt végzettségemből adódóan sem léphettem volna óvónői pályára. Az élet azonban mindent elrendezett szépen lassan, és találkozásunk után kilenc évvel Waldorf óvónőként kezdhettem a Kipi-kopi Napközi Otthonban.
Ami számomra legfontosabb a Waldorf-pedagógiában az a szabadság, amit a gyermekeknek nyújtani próbál, valamint az önnevelés elengedhetetlensége, úgy pedagógusként, mint szülőként.
A munkám során jelenleg a legnagyobb kihívás minden helyzetben úgy viselkedni, reagálni, hogy az a gyermeknek példaértékű és utánozható mintaként szolgálhasson.
Ami igazán kikapcsol: egy jó könyv meg egy finom kávé.
Ladó Ágnes Melinda
A történet régen kezdődött, több mint 20 éve. Frissen végeztem a marosvásárhelyi óvó-tanítóképző líceumban. Magyar-néprajzra készültem felvételizni, ám végül valami hirtelen felindulásból mégsem mentem el felvételizni, hanem egy kedves Waldorf óvó néni ismerős javaslatára, rögtön érettségi és címzetesítő vizsga után anélkül, hogy bármit tudtam volna erről a pedagógiáról, elmentem Kolozsvárra az éppen akkor induló Waldorf-képzésre. A képzés első napjának első órájában tudtam, hogy ez az én utam. Az már csak hab volt a tortán, hogy kiderült pont abban a vásárhelyi óvodában kaptam óvónői állást, ahol a Waldorf csoportok is működtek. Nagyon nagy vágy volt bennem, hogy még többet megtudjak erről a pedagógiáról, így egy év múltán már Solymáron Waldorf tanárképzésre jártam… ami aztán több, további, Waldorffal kapcsolatos meghatározó sorseseményhez és a székelyudvarhelyi Waldorf kezdeményezéshez vezetett.
Azt hiszem a legfontosabb számomra a Waldorf-pedagógiában az a mélységes tisztelet és alázat, amivel a kisgyermek sorsát, még rejtező életfeladatát, kibontakozó akaratát, lényét körülveszi.
A munkám során a legnagyobb kihívás, megérteni a jövőbe ható összefüggéseket: hogy vajon hogyan kell viselkednem, hogy a kisgyermek, akit nevelek, majd későbbi élete során, teljességgel megélhesse szabadságát.
Ami igazán kikapcsol az a természet csendje, a szemlélődés és a meditáció.
Biró Andrea
A Waldorffal való találkozásom akkor történt, amikor megszületett Székelyudvarhely Waldorf óvodája. Ekkor már második éve dolgoztam óvónőként hagyományos óvodában.
Mindaz, amit a Waldorf közösségnek a közelében tapasztaltam, annyira magával ragadott, hogy csakhamar eldöntöttem, én is Waldorf óvó nénivé szeretnék válni. Ezért rövidesen Budapestre költöztem, hogy elvégezhessem a Magyar Waldorf Óvodapedagógiai képzést.
Ami számomra legfontosabb a Waldorf-pedagógiában az a szeretettel nevelés. Amióta csak elkezdtem óvónői pályafutásomat ez a kérdés foglalkoztatott a leginkább, hogyan lehet szeretettel nevelni? Lehet egyáltalán? Erre a Waldorf-pedagógia adott nekem választ.
„Három módon lehet hatékonyan nevelni: a büntetések és jutalmazások következetes alkalmazásával, a becsvágy felkeltésével és szeretettel. Az első kettőről a Waldorf-pedagógia önként lemond.” Rudolf Steiner
A munkám során a legnagyobb kihívás megtalálni és megtartani a saját belső erőmet akkor is, amikor a környezetünkből oly sok negatív hatás érkezik.
Ami igazán kikapcsol az, amikor egy hangszeren tanulhatok.
